Mahou Sensei Negima!

Vége! Bár még valami utolsó utáni fejezetekről hallottam félfüllel, meg az előző vagy az előtti fejezetben 3 maradék fejezetről írtak. És hát még kellene is egy minimum, mert jelenleg hiába írtam, hogy nem pontozom le a sorozatot, mert annyira közel áll a szívemhez, ez az utolsó fejezet annyira kiábrándító volt, hogy inkább a Love Hinának adtam a 10 pontot a két 9 és fél pontos Akamatsu manga közül. :D

A két egyedüli dolog, ami tetszett az utolsó fejezetben az ezek voltak:

Chisame mint depressziós hikimori szuper hacker, szerintem illik hozzá. A Narutaki ikrek története, meg offscreen történt, csak egy utalás volt benne az osztály naplóban, amit Negi a vége előtt nem sokkal lapozgatott. De szerencsére magam előtt látom az egész történetet, hála Misatonak a B Gata H Kei-ből. :P

Ezen kívül minden más elég lapos volt, (azaz a Chisamés rész is lapos akármennyire is illik hozzá), ráadásul semmi magyarázat, konklúzió, ami még engem nem is zavarna, ha legalább valahova eljutottunk volna, akár egy bad endhez is. :( (Az még érdekesebb is lett volna, de azt nem hinném, hogy a shonen kategóriában meghúzná valaki Oh!Greaten kívül, bár ez is csak én feltételezésem, és nem feltétlenül az AG-vel fogja meghúzni.)

Ja, és így az előző “arc” tényleg semmit nem érő ********** volt. Ahelyett lehetett volna egy normális lezárás valami narratív prezentációval. Az se sokkal jobb, de akkor tényleg belefért volna ennyi fejezetbe a lezárás.
Most már tényleg kíváncsi vagyok a filmre, abban mit hoztak össze.

És akkor most jöjjön az általános véleményem és a “kapcsolatom” Negimával:

2008 őszén kezdtem echi/hárem mangákat olvasni. (Tudom, mert az volt az első félévem az egyetemen. :D) Nem kezdtem klasszikusokkal, hanem ahogy szoktam éppen futó sorozatot értem be és kezdtem el heti rendszerességgel követni. És ez volt a To Love-ru! (Aminek még nincs köze a bejegyzéshez, szorosan.) De ettől felfigyeltem a echi és hárem műfajra és elkezdtem ilyen sorozatokat keresni. Következőnek találtam rá a Love Hinara, azaz már azóta szemeztem vele, hogy bele kerültem az animés világba, de kezdetben az embert nem a SOL műfaj izgatja fel. :) Viszont a Love Hina megváltoztatta ezt, Akamatsu karakterei és a hangulat, amit kelteni tudott, annyira megfogott, hogy miután befejeztem a Love Hinát egy újabb Akamatsu mangába kezdtem bele, és ez volt a Mahou Sensei Negima!
És igazából itt véget is ért az hárem mangák őrült üldözése, amit most már tényleg tudok folytatni a Ichigo 100%-ahogy azt több mint 3 éve is akartam, talán. Az ok, ami akkor meggátolt ebben a Negima! volt. :D
Mikor beértem a Negimát 235. fejezetnél járt, (pont az volt a fejezet, ahol Paio a chichi gami volt, és irónikusan az utolsó fejezetben pont ő tűnik fel.) De ezután nem hagytam abba, hanem az izgalmas arcokat újra olvasgattam, aztán a köztük lévő arcokat és végül a teljes sorozat teljesen random sorrendben. Ebbe kicsit belezavarodtam, ezért előröl elolvastam harmadszorra is, akkor sorrendben. Azután talán, még pár arcot újra elolvastam, de az már nem jelentett olyan sok fejezetet, és akkor már tényleg ugrottam át paneleket-oldalakat, mert tudtam őket kívülről.
Na, de ezután elegem lett a hárem témából, és egész idáig, inkább csak futó és újonnan induló dolgokba kezdtem bele, ha nem nem felejtettem ki valamit. De most tényleg magas prioritásra kerül a Ichigo 100%, és a A.I. LOVE YOU úgy szintén. Akamatsut teljesen azért nem gyűlöltem meg, és továbbra is próbálom össze szedni a Love Hina köteteit hiába várok a 6-ra évek óta.

Hogy második alkalommal milyen sorrendben olvastam a fejezeteket(, azaz melyikek voltak a kedvenceim) pontosan nem emlékszem, de az egyik az volt, amikor Yue rá ébred, hogy ő is szereti Negit és nem tudja támogatni Nodokát, másik mikor Chisame ápolja Negit a varázs világba és a tekercset majdnem keresztül szúrja. Ezen kívül a a Mahora fesztivál néhány pontja, a Budokai (az ennek egy részét tartalmazó kötet meg is van), mikor Negi Setsunával tölt egy napot, mikor Negi Ayakával tölt egy napot.
Ezek olyan részek, amikor erős karakter és romantikus fejlődések történnek meg. És ami nagyon tetszik, hogy a karakterek nagyon erős érzelmeket produkálnak, és az tökéletesen mutatja a személyűségüket nem csak, össze van dobálva klisés dühkitörés, féltékenykedés, depresszió, stb.. Ezek közül az egyik benne is van az abszolút top 2 kedvenc jelenetemben:

Azért szeretem ezt az oldalt, annyira mert Ayaka szemei sokkal többet mondanak mint, az utolsó pár fejezet, és az utolsó nevetséges arc együtt véve. :S

Ezekből talán érezhető, hogy a shounen, fight aspektusa a mangának kevésbé érintett meg, és elvoltam én azzal, hogy valaki legyőzhetetlen szörnyeteg, ha személyisége és a kapcsolatai fejlődnek, és Akamatsu azért a power uppok mellett jó csapatmunkát is tudott alkotni. Az nagyon tetszett mikor Natsumi vezette a Fate elleni végső támadást. :D
De a végén lehetett volna némi konklúzió e téren is. Pl. a Life Maker legyőzése Nagi kiszabadítása stb.. -_-#

 Na de mint azt talán már párszor említettem a karakterek és az érzelmeiket szerettem a leginkább. A kedvenc karaktereim bejegyzésben már sok mindent írtam erről.
Chisame volt a kedvencem, az ő személyisége teljesen tsundere nem csak a MC irányában, mint általában, hanem egy belső vívódása kerül a felszínre, amivel jó sok órát kéne pszichológusnál tölteni, ezért is tetszett a epilógusban leírt jövője, bár mennyire is nem szép dolog ez.
A második kedvencem Ayaka volt. Neki az eleganciája, és az ezzel kontrasztban álló többi nem túl úri viselkedése tetszett a legjobban. De a fenti képen is látszik, hogy az eleganciája felülkerekedik a shotakonságán. :D
Azután Yue volt a kedvencem, annak ellenére, hogy Setsunát raktam be a Kedvenc karaktereim bejegyzésbe. Őt igazából nem tudtam besorolni egy kategóriába ezért is maradt ki. Pedig most így bele gondolva: van benne tsun-dere, minimális dojikoság, a végére lett anyira bad-ass cute mint Setsuna, sőt talán még egy picit loli is volt. A hősnő barátnője kategoriába is illik, és súrol még pár egyéb kategóriát is, amit szeretek. Tulajdonképpen egy ilyen összetett karakter simán übereli a beskatulyázható karaktereket. Mellesleg ő fejlődte a legtöbbet a sorozat során. Ezért is volt jó az utolsó előtti fejezet, így legalább egy karaktert láttunk teljesen kifejlődni.
Igazából még most se Setsuna jön, hanem Natsumi. Tetszett, ahogy mellék karakterből nőtte ki magát kicsit feljebb, és ő legalább nem a Negi routera került.
Na ezután, már tényleg Setsuna jön. De ő is inkább a Mahou festes énjével, a végére teljesen egy leszbikus yandere lett belőle. :S (Vicces volt, de az ember a kedvenc karaktereitől többet vár.)
Szerettem még Asunát is, és tényleg Eva-t is, akiket szintén beraktam a kk-bejegyzésbe is. :) Ők igazából jól töltöttek be klisés szerepeket, ami szerintem lehet fontos, a klisékkel jól lehet hangulatot kelteni. :D

Egy kiábrándító befejezés miatt nem fogom, az egész sorozatot meg utálni, de azért nagy űr marad a szívemben, és kicsit pipa vagyok Akamatsura, leginkább azért, mert ha akarja sokkal jobbra megtudta volna csinálni, szerintem akár ennyi fejezetből is ezt a lezárást.

Ráadásul a Sayonara Ztsubou Sensei is véget ér 10 fejezet múlva. :( Bár abból még sok fejezet van, amit nem olvastam. Mi lesz így a Shounen Magazin-nal? Az AG is közelít valami konklúzió felé.

Reklámok
Kategória: Fanboykodás, Mahou Sensei Negima!, Manga
Címke: ,
Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

38 hozzászólás a(z) Mahou Sensei Negima! bejegyzéshez

  1. Duncan szerint:

    Ilyen gyenge lezárást egy ilyen remek mangának… :( Nagyon csalódott vagyok.

  2. Titkos szerint:

    Mivel szinte el sem akartam hinni, hogy vége lett ennek a rétestésztának, muszáj megkérdeznem: konkrétan mi lett a vége? Mármint mondjátok, hogy gagyi, el lett szúrva, gyenge, stb., de mit barmolt szét Akamatsu? Kukába dobta az eddigi érzelmi karakterfejlődést, olyan nyitottnak hagyta meg a befejezést, hogy az kb nem is számít annak, esetleg Naginak a huszonx csajból végül egyikkel sem sikerült összejönnie, vagy mi történt? Elolvasni valszeg úgysem fogom, de a vége tényleg érdekelne.

    • kdanni szerint:

      Btw. te milyen napirendet élsz? Én is 3 kor feküdtem fél 7 kor kelltem, de te egyáltalán a +1-es időzónában vagy? XD

  3. kdanni szerint:

    A feleségévem és gyerekeivel akarja tölteni az idejét, ezér lett egy összecsapott, plot holeokkal teliszörnyűség a vége. Viszont volt olyan hosszú ez a lezárás, hogy ha tényleg akarja összedobhatott volna valami jobbat.
    És amiért az utolsó fejezet kiverte a biztosítékot majdnem mindenkinél: se azt nem tudtuk meg kit választott Negi, se azt hogyan sikerült neki előkeríteni az apját,ami végül is a komoly szál volt a trénerben. És ez csak a két legfontosabb kérdés ezernyi más talán eszébe se jutott Akamatsunak, és úgy nézett ki nem is törte magát.

  4. kdanni szerint:

    Valakinek sikerült megadni a tényleges indokot a szörnyű befejezés mögött:
    Warning! 18+

  5. Titkos szerint:

    :D Csak egyszerűen éjszakai bagoly vagyok sokszor, ma is csak délután volt dolgom, szóval úgy egy órája keltem, és reggel feküdtem, ennyi. XD Persze ha tudom, hogy reggel kelek, én sem csinálok ilyeneket. XD

    Negimához: Na igen, ez így akkor valóban gáz. :/ (Bár ez a 18+-os magyarázat win. XDDD) Amúgy sok háremnél ezt utálom: az ember hiába kombinál, hogy vajon kivel jön össze a főhős, ennyi erővel fanficeket is olvasgathat, mert a canon sztoriban úgyis az lesz, hogy miután húzzák X chapterig az olvasók agyát, agyonvágják az egészet egy nyitott befejezéssel. Egyrészt ez kevesebb meló, másrészt így mindegyik fanboy elképzelheti, hogy azzal a csajjal jött végül össze úgyis, akivel ők szeretnék. (És fordítva: azok sem gyújtják rá a házat a mangakára, akiknek a szerelme “vesztett”, nem beszélve azokról, akik pipák, hogy ők nem kaphatják meg, de a főhős igen… XD) Akamatsunak respect, hogy a Love Hina-nál még lezárta normálisan, sajnos itt már nem sikerült. És ha már feljött a TLR: én kissé annál is félek, hogy Yabuki és Hasemi majd jól megtrollkodja az olvasókat. Eleinte csak azon gondolkodtunk, hogy Lalás vagy Harunás ending lesz -e, most meg már sokan itt Momo által vezetett űrháremet vizionálnak Deviluke trónjával együtt, na ezek után lenne extra nagy szívás, ha kapnánk egy olyasmi “Rito’s troubling days will continue” endinget, mint ami az első mangasorozat végén is volt. És a legrosszabb, hogy sajnos simán kinézem belőlük, hogy megjátsszák ezt. :/

    • Duncan szerint:

      Nem maradt teljesen nyitott a Negima vége, nem egy lány ki lett zárva a végén a lehetséges jelöltek közül…

      • kdanni szerint:

        Talán ez még szemetebb dolog is volt, mint teljesen ködben hagyni, a dolgot.
        Meg be lett doba, hogy Konoka és Setsuna is megházasodtak, véletlenül pont ugyan abban az évben. De az persze nem derül ki, hogy leszbi esküvőt tartottak, vagy végül valaki kiegyenesítette őket. :P

      • Duncan szerint:

        Egyetértek, ez így sokkal rosszabb döntés volt. :S Egyszerűen nem tudom hová tenni pl. Nodokát és Yuét… Ha Makie(azért említem őt, mert ő lett a leginkább kiemelve ilyen szempontból az utolsó fejezetben) nem adta fel és ilyen kitartó maradt, ők miért nem? Nem értem ezt az egészet…

  6. kdanni szerint:

    Jó mondjuk amerikaifoci szezonban és vizsga időszakban én se fekszek le korábban. :D

    (Amúgy Akamatsu kedvenc karaktere Kakizaki Misa volt. Ezért is ment el rá annyi fölösleges panel míg Asuna vissza vitt neki egy CD-t, mert úgye 100 évre elzárták, ezért ez nagyon sürgős volt. Ő meg Akamatsu felesége. XP)

    Hallotam azt is sokat, hogy Akamatsu shounen fightot akart volna csinálni nem hárem mangát, de a Negima második felében ezt ki tudta élni, igazán lezárhatta volna.

    Azért a To-Loveru vége annyira nem rossz, megtudtuk Rito érzéseit, és ha sikerrel is jár a szerelme bevallásával mivel kaptunk volna többet? A Darkness meg egyre kevésbé érdekel, Momot rühellem, a dere Golden Darknesstől ki ráz a hideg, Mea, Mao vagy Moe vagy hogy a fenében hívják is csak egy idegesítő loli, egyedül Nana, akit szeretek a lolik közül, de ő szerepel a legkevesebbet. :S
    Egyedül az tudná most már a szememben felhozni a sorozatot, ha az lenne a vége, hogy Rito rájönne, hogy bullshit a hárem tartás, és tisztáznia kell az érzéseit. Szerelmet vall Harunának vagy Yuinak. (Vagy teljesen hátat fordít a háremnek és lelép Risával. XD)

    De mindezek után még nem ábrándultam ki a hárem témából, de most már tényleg kíváncsi vagyok a klasszikusokra. Az Ichigo 100% áll az első helyen a listámon. Van még valami ajánlasz?

  7. kdanni szerint:

    Tényleg csak úgy most tűnt fel, a To Loveru és a Negima vége is a házas társak miatt lett olyan amilyen, csak teljesen ellenkező módon.

  8. Duncan szerint:

    Nem hozzám intéződött a kérdés, de egy hárem mangát ajánlhatok én is, amit még nem látok a listádon: Sora no Otoshimono
    Igaz, nem az a hárem klasszikus, de érdemes tenni vele egy próbát szerintem. Persze nem garantálom hogy tetszeni is fog, kiindulva ugye a TLRD-ből. :D

    • kdanni szerint:

      Köszi majd egyszer megpróbálom, de most tényleg valami klasszikus iskolai élet, hárem cuccra vágyom. (A Gokuraku Seishun Hockey Club reverse hárem meghozta a kedvem az iskolai élethez. :))

  9. Titkos szerint:

    “Hallotam azt is sokat, hogy Akamatsu shounen fightot akart volna csinálni nem hárem mangát, de a Negima második felében ezt ki tudta élni, igazán lezárhatta volna.”

    Ezt én is, úgy tudom, hogy már az elejétől kezdve shounen fightnak akarta csinálni a Negimát, csak a mindenható szerkesztő szokás szerint megint belepofázott, hogy “öreg, téged már hárem/ecchi mangakának szoktak meg az olvasók, ne akard már hirtelen más műfajban is kipróbálni magad”. Így elindult egy “Love Hinás” kezdésből, és ezt próbálta később átgyúrni shounen fightba, lehet, hogy ez is hülyén vette ki magát a végével kapcsolatban.

    “Azért a To-Loveru vége annyira nem rossz, megtudtuk Rito érzéseit, és ha sikerrel is jár a szerelme bevallásával mivel kaptunk volna többet?”

    Igazából én ezt az egyet hiányoltam csak. Mármint, hogy Harunának is valljon szerelmet. XD Lehet csak a fanboy beszél belőlem, de akkor legalább ezt a dolgot megoldotta volna, mégis csak ezen görcsölt 18 vagy hány kötetig. Másrészt nem tudom, de én azért ettől valamilyen fajta lezárást mégis várnék. (Szerintem Yabukiék is azért “piszkálják” azzal az olvasót, hogy Harunának valahogy sosem tudja megmondani Rito, mert tudják, hogy ha ezt meglépik, így vagy úgy, de vége lesz a mangának.) Most vagy legyen Rito x Haruna, vagy Rito x Lala, vagy Rito x Lala x Haruna, de ez a “vagy lóg a levegőben, vagy nyitott hárem end lesz” nekem nem fekszik. :/ (Amúgy nem tudom te hogy vagy vele, de ha csak az alap TLR mangát nézzük, én valahogy mindig úgy voltam a dologgal, hogy max Lalát vagy Harunát tudnám elképzelni mellé, a többi csaj csak “tölteléknek” volt ott, hogy mindenki kiválaszthassa a kedvencét, de semmilyen komoly viszonyt nem feltételeztem Rito és köztük. Az más kérdés, hogy a Darkness hogy megkavarta a dolgokat, de mindjárt arra is kitérek. XD)

    “A Darkness meg egyre kevésbé érdekel, Momot rühellem[…]”

    Istenem, végre valaki! :D XD Én is mindenhol azt tapasztaltam, hogy Momo-imádat van (komolyan, esküszöm ez már a Narutós Sasuke-fangirlök fanboy változata…), és egyből meg is sértődnek, ha azt mered írni, hogy neked mondjuk nem ő a kedvenced. Amúgy a Darknessről: az, hogy Yami elkezdett derésedni, nekem még oké (az összes ilyen “cold” karakternek úgyis mindig ez lesz a sorsuk a végére… XD), Meának meg tényleg van egy ilyen “utángyártott” feelingje (értsd: “hát ha új sorozat, legyen már valami új szereplő is”), de egye fene, yandere még úgysem volt, legyen egy ilyen is (ugye az összes csaj 1-1 fétist testesít meg… XD), meg legalább van egy szereplő, aki méltó ellenfele Momónak. Viszont a történeti változások kiakasztanak. Ugye a sima TLR arról szólt, hogy csak úgy elvannak a semmiben egy adag cukormázzal nyakonöntve, semmi különösebben komoly történeti szál, és pláne semmi komolyabb terv arról, hogy Rito végül is mihez kezdjen ezzel a 10+ nővel. Gondoltam, majd a végéig “ellimonádézgatunk”, aztán Yabukiék a legvégén “megvallatják” Ritót Harunának, és ott lesz valami olyan ending, amiről már fentebb írtam, a többi csaj meg szomorúan tudomásul veszi, hogy “ez van, Rito másba szerelmes”. Lehet, hogy ez is lett volna, csak Yabuki felesége ugye beleköpött a levesbe, ezért lett egy nagy törés a történetben, és mire elindult a Darkness, már sorban jöttek a baromságok. Yabukiék kidobták a szereplők 90%-át (na jó, nem, “csak” száműzték őket háttérkarakternek…), pont Lala és Haruna, akik main heroine-ok voltak az első sorozatban, alig szerepelnek, helyettük előhúzta a “zseniális négyest” (Yami, Mea, Momo, Nana), és belőlük próbált főszereplőket faragni, de ez sem nagyon megy, inkább csak az történt, amit te írtál. (Yami dere lett, de valami fénysebességgel, így még szinte meg sem szoktuk, Nana lassan olyan mellékkari lesz, mint Laláék, Mea fun, de messze nem annyira, amennyire nyomatják, Momo meg no comment, a simában még nem volt bajom vele, de itt… XD) A másik dolog, hogy kitalálták, hogy “most már történet is lesz, fú!”, de mivel a sima TLR-ben sem foglalkoztak ilyesmivel, nagyon nyögvenyelős az egész. A titokzatos mester, aki Meát irányítja, még mindig nem lépett színre, a chapterek fele eddig arról szólt, hogy Momo a hárem terv ürügyén szexuálisan zaklatja Ritót, meg előjött egy újabb Black Catből “átmentett” szereplő, Dr Tearju. Szal így hosszútávon nem látom, hogy annyival nagyobb plotja lenne ennek, mint a simának volt, ha meg ezt tervezik Yabukiék még kihúzni 20 kötetre, akkor az ég irgalmazzon nekünk… A fanservice meg szinte már a softcore hentai szintjét súrolja, bár még ez lenne a legkevesebb problémám, sőt. XD

    “Egyedül az tudná most már a szememben felhozni a sorozatot, ha az lenne a vége, hogy Rito rájönne, hogy bullshit a hárem tartás, és tisztáznia kell az érzéseit. Szerelmet vall Harunának vagy Yuinak. (Vagy teljesen hátat fordít a háremnek és lelép Risával. XD)”

    Igazából én ezt is remélem (mármint, hogy Hárem End helyett szépen elrendezi a dolgokat), de sajnos egyre kevesebb esélyt látok rá, Yabukiék nagyon beleőrültek Momo “zseniális tervébe”, ami arról szól, hogy a manga összes csaja Rito háremébe kerül, és ő lesz Deviluke új királya. Szerintem meg egy baromság, ami alapból vágná haza a manga eddigi habos-babos hangulatát. (Bár ez utóbbit már maga a Darkness félig megtette…) Szerelmi vallomás: szerintem Harunának valljon, bár az új plottal speciel elérték Yabukiék, hogy úgy vagyok vele, hogy tőlem már akárkivel összejöhet, amíg az nem Momo lesz, vagy a dolog nem torkol hárembe. XD

    “De mindezek után még nem ábrándultam ki a hárem témából, de most már tényleg kíváncsi vagyok a klasszikusokra. Az Ichigo 100% áll az első helyen a listámon. Van még valami ajánlasz?”

    Olyan sok háremet egyébként én nem nagyon olvasok (főleg, hogy a TLR-ben kb. megtaláltam az ebből a szempontból tökéletes mangát XD), de amik a régiek közül híresek, vagy szeretem őket: Ichigo 100% (örülök, hogy ezzel kezdesz, szerintem jó, és ettől a mangakától nem ez az egyetlen jó manga, csak persze a többit a Jump kíméletlenül elkaszálta, de pl. engem nagyon megfogott még a Lilim Kiss, ami legalább annyira jó, mint amilyen rövid ^^”), I’s (na a címe érdekes, de Katsura Masakazu manga, keress rá, ott lesz a cuccai között, és amúgy egy nagyon jó darabnak tartom), Ai Yori Aoshi (ezt nem volt türelmem végigolvasni, meg inkább már seinen hárem, de ha nem zavar, hogy az első perctől lehet tudni, hogy mi lesz a vége a dolognak, akkor szintén ajánlom, szerintem a jobbak között van :)), Midori no Hibi (OK, csak az animéjét láttam, de még az is megfogott, a mangája pedig állítólag sokkal jobb :D a vég mondjuk itt is sejthető, de annyi baj legyen). Most így elsőre ennyi, ezeket merem ajánlani, meg ezekben mind közös, hogy normális a befejezésük is. (Vagyis mondjuk úgy, hogy szerintem egy hárem mangának illene azért olyasmi véget írni általában, mint amilyen ezekben lett.)

    “Ha belegondolsz, nem olyan nehéz kitalálni. De te mit rühellsz benne?”

    Speciel Momót én is megutáltam mostanra. Az sima TLR-ben semmi gondom nem volt vele, tökéletesen betölti a “barátnőm húga zaklat engem” szerepkört, és ott még túlzásba sem vitte a dolgot, párszor átlógott Rito ágyába, és ennyi. A Darknessben nagyon “eldurvították”, önmagában a Harem Plan-t is hülyeségnek tartom, és mivel Momo lett ennek a “vezetője”, őt meg főleg. Kitalálta magyarázatnak, hogy “ez az egyetlen mód arra, hogy mindenki boldog legyen” de szerintem ez csak egy önigazolás, igazából önző módon kitalált egy olyan dolgot, ami neki bejön, de erről senki mást nem kérdezett meg. Helyette a hátuk mögött szervezkedve “építkezik”, Rito az egyetlen, akivel közölte a dolgot, de ő is hiába ellenkezik, mert nála meg rákeni arra, hogy “nem tudja még, mi a jó neki, de ÉN tudom!”. Szerintem ez inkább undorító, mint szexi. Arról meg most ne is beszéljünk, hogy mit fognak ehhez szólni a többiek, pl. a “so shameful!” Yui kétlem, hogy belemenne. (Vagy ha igen, akkor Yabukiék ezzel megcsinálták a sorozat történetének legnagyobb character rape-jét.) A másik dolog meg az, hogy unalmas is. Még 1-1 fejezetig poénnak jó lenne ez a “Momo majdnem megdugja Ritót” történetszál, de a Darkness első 1-2 KÖTETE csak erről szólt, és azóta is rendszeresen visszatér. Mindez persze a legtöbb karakter rovására, elvégre ha egy fejezet csak erre megy el, akkor az megint egy olyan chapter, amiben a többieknek nincs helye. :/ Ott van pl. Risa, ő is ilyen “zaklatós” karakter, de valahogy semmi bajom vele, mert a trollkodás finom határán űzi ezt, nem is tudnám igazából megmondani, hogy ő most leszbikus, biszex, hetero, vagy simán csak szereti poénból kellemetlen helyzetbe hozni a szereplőket, hogy aztán jót röhögjön rajtuk. XD Amit Momo csinál, az meg lassan már nemi erőszak. :P Az meg már tényleg nevetséges, hogy Lala után Momót tették meg “új főszereplőnek”, szvsz a nyomába sem ér. ^^” Azt nem tudom, hogy Kdanninak is ez -e a baja vele, de nekem kb ez. (Btw, a Momo-fanboyok meg nem tudom mit lepődnek meg azon, hogy néhány ember őt nem annyira csípi. XD Nekem meg Haruna a kedvencem, akit meg kb. mindenki gyűlöl, de el tudom viselni. XD)

  10. kdanni szerint:

    Grat, a hozzászólásod több szóból áll mint maga a bejegyzésem, pedig az is 1000 fölött van. És persze stílusosan tök másról szól, de se baj hozzá adtam a bejegyzéshez a To Love-ru címkét. ;)

    Én már lehet kicsit elfelejtettem mi is történt a sima TLR végén, Lalának akart szerelmet vallani Rito? De utána Harunához is oda akart menni, vagy az csak az első/második fejezetben volt? :)

    “Szerintem Yabukiék is azért “piszkálják” azzal az olvasót, hogy Harunának valahogy sosem tudja megmondani Rito, mert tudják, hogy ha ezt meglépik, így vagy úgy, de vége lesz a mangának.”

    Mondjuk kb. minden háremben van egy ilyen karakter, és ha objektíven ítélnék teljesen irreálisnak és idegesítőnek mondanám a klisét, de pont amiatt, mert minden bonyodalomnak vége lenne, ha illető összeszedi a bátorságát, ezért megtűröm, főleg ha író érezteti néhány 4. falat áttörő poénnal, hogy ő is tudja ezt. :D És Haruna pont, amikor tényleg elégé közel került Ritohoz, hogy tényleg idegesítő legyen a szégyenlőssége, akkor már inkább amiatt nem vallott szerelmet, mert Lalával közben legjobb barátnők lettek, és őt nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni.
    Amúgy egyéb hárem klisékkel is ez a helyzet, ami miatt sok sírás van, pl. miért nincsen alfa hím hárem hős: vagy lenne annyira fickó, hogy nem esne nehezére választani egy csajt, vagy a lányok nem lennének hajlandóak osztozni a főnyereményen. Ott még nagyobb logikai bukfencek lennének, mint hogy miért szállják körül a béta hősöket lányok mint a legyek a sz*rt. :P

    “Meának meg tényleg van egy ilyen “utángyártott” feelingje”

    De ez a kánon háttértörténete is, Yaminak a másodszériája. :)
    Még nem olvastam a Black Catet, de így se szeretem Dr Tearjut sem, egyrészt azért mert miatta lett Yami dere-dere, másrészt a plotot már csak tényleg átlapozom és csak a PLOTot nézem. XD

    És, hogy Momot miért nem szeretem, hát nem is akartam egyből hirtelen felindulásból leírni, mert lehet csúnya lett volna, sőt azt se garantálom, hogy most nem lesz az: Egy két színű ribanc, mindenkinek teszi a szépet, egyedül Nana és Rito tuják róla, hogy van két oldala, de szerintem még ők se ismerik teljesen. Morálisan teljesen egy antihős, és itt nem az általános hőstörténetek hősére, hanem egy romantikus szerelmi történet hősére gondolok. Ennek ellenére mégis ő van mindig a középpontban. Egy kis magamutogató hajlama is van, ami echiben még nem lenne probléma, de teljesen úgy tűnik, hogy ő szorítja ki ezzel a reflektorfényből a többi lányt, és ha nincs is így számomra ez is rajta csapódik le. És ezek még csak annak érvei amiért nem szeretem, a rühellés viszont teljesen a tudatalattimból jön, tehát azt még megindokolnom se kell, unszimpatikus, és kész :P


    Amúgy eszembe jutott egy kis OFF téma is a hárem klisékről:
    A hárem klisék a Negimában!

    Ugye legnagyobb klisé a főhősünk miért nem tud kiválasztani egyet a háremhölgyei közül: Igazából ez annyira sose zavart, mert jól volt éreztetve, hogy Negi egy 10 éves kis srác, aki hiába tanít egy lányiskolában huszonéveseket megszégyenítő dekoltázzsal rendelkező 13-14 éves lányokat, csak egy gyerek, annak megfelelő érzelmi szinttel.
    És az elején a fordítottja is meg volt, a nagy érett 13-14 éves lányok nem tudták megemészteni, a nagy korkülönbséget, és csak kevesük vállalta fel shotaconságát.

    Mikor ezek kezdtek megdőlni, és nagyábból sikerült akkora karakter fejlődést össze szedniük, hogy tisztába tegyék az érzelmüket, pont világokat kellett megmenteniük a pusztulástól. És mikor éppen bevégzik sorsuk, megmentik a varázs és emberi világot a sötétségtől! Akamatsu ahelyett, hogy meglépne 3-4 kemény lépést, inkább a feleségével cosplay szexszel. :P

  11. Duncan szerint:

    A hárem terv már bukni látszik. Elég csak látni Momo reakcióját a 16.5 és a 17. fejezetekben. (A magából kifordult, “hárem király üzemmódú” Rito-ra és arra gondolok, amikor azt hitte a tornaszertárban, hogy Rito belemegy a játékba és ott helyben megdugja) Ha így reagál arra, amit csinálni akar Rito-ból, nincs nagy jövője a dolognak. A “zaklatás” is csak a hárem terv egy elhibázott eszköze, de a 17. fejezetben is látszódik hogyan áll ehhez is valójában Momo. Egy naív 14 éves kislány önámítása az egész terv.
    Igen, csak azért találta ki a hárem tervet, hogy ezen keresztül ő is részesülni tudjon Rito szeretetéből, de hát látható hogy már-már megszállottan szereti főhősünket. És mivel mélyen együtt tud érezni a többi lánnyal is, így jött az ötlet, hogy őket is bevonja. Mi olyan elítélendő benne? Momo pure love, és csak mindenkinek jót akar. A természete ilyen szempontból nem sokban különbözik Laláétól.
    Rito egyébként már kezd ráébredni mire is megy ki ez az egész hárem terv Momo részéről, ez fordulópont lehet. (ugye Rito eddig nem tudott arról, hogy Momo (ennyire) szereti, a “zaklatások” meg a többi is csak a hárem terv részeként volt beállítva állandóan…)

  12. Duncan szerint:

    “Egy két színű ribanc, mindenkinek teszi a szépet, egyedül Nana és Rito tuják róla, hogy van két oldala, de szerintem még ők se ismerik teljesen. ”
    Szerintem túlságosan felfújod a dolgot.

    • kdanni szerint:

      OK, nem vagyok objektív vele szemben, de ezért is használtam a rühellem kifejezést, az valahogy olyannak tűnik számomra, hogy nem kellenek az alátámasztásához racionális érvek.
      Van sok olyan karakter, akit szintén rühellek, pedig a történetben elfoglat szerepükkel maradéktalanul meg vagyok elégedve. Ilyen L a DN-ből, Erza a FT-ből (nála a Erza vs. EdoErza összecsapásnál ujjongtam is, pedig tényleg nem szeretem), a Narutoból Kakashit rüheltem az első pillanattól kezdve, pedig mindenki más megkérdezhetetlenül a legcoolabbnak tartotta, (őt azóta nem rühellem mióta, Kreszpó Rodrigó hangján szólal meg a fejembe). Suzumiya Haruhit is ki nem állhattam, de miután megnéztem az első sorozatot, vissza lépett semlegessé. De pl. még ott van Lelouch Lamperouge, őt is rühellem pedig még csak spoilereket se láttam a CG-ből, egyedül annyit tudok az egészből, hogy az UK leigázta japánt és C.C. szereti pizzát. XD
      Szóval annyira ne érintsen rosszul, hogy nem szeretem Momo-t.

      (Viszont a legirritálóbb karaktereket kifejezetten szeretni szoktam. TLR-ből az igazgató nálam a második számú male karakter Maron után. XD)

  13. Titkos szerint:

    “Grat, a hozzászólásod több szóból áll mint maga a bejegyzésem, pedig az is 1000 fölött van. És persze stílusosan tök másról szól, de se baj hozzá adtam a bejegyzéshez a To Love-ru címkét. ;)”

    Jó, bocs, csak tényleg örültem, eskü te vagy rajtam kívül az első ember, aki ugyanezt gondolja Momóról és a Darknessről. XD (Ezt úgy értsd, hogy voltam már kb. három magyar fórumon + legalább kétszer ennyi angolon, és mindenhol Momo istenítése ment.) Van annyi különbség, hogy én még azért annyira nem ábrándultam ki a Darknessből, hogy abbahagyjam az olvasását, de az sokat elmond a színvonaláról, hogy amíg a sima sorozat futott, rögtön megjelenéskor rohantam olvasni, most meg elég volt látnom, hogy miről szól a legújabb fejezet pár képből (megint valami Momo x Rito, ezúttal tornacuccban), aztán valahogy nem éreztem rá vágyat, hogy ennek is úgy nekiessek.

    “Én már lehet kicsit elfelejtettem mi is történt a sima TLR végén, Lalának akart szerelmet vallani Rito? De utána Harunához is oda akart menni, vagy az csak az első/második fejezetben volt? :)”

    Lalának nem csak akart, meg is tette. :) Utána Lala tökre örült, hogy “fú, de jó, Rito pont belém és Harunába szerelmes!”, aztán elküldte gyorsan Ritót Harunához egy sugárhajtású rakétával, és minden adott is volt, csak Oshizu szétbarmolta a pillanatot. (Persze igazából segíteni akart, de ez is ilyen mangakás húzás volt azért, nehogy összejöjjön a vallomás…^^”)

    Momóval kapcsolatban meg kb. nekem is pont ez a bajom, szerintem a kétszínű ribanc kb. jellemzi is, csak én sem mertem erőssége miatt leírni így. XD Btw, annak örülök, hogy azért egyre több karakter gyanakszik rá, még ha valóban nem is ismerik teljesen. Pl. Mikan, Yami és Mea is olyanok, akik minimum már nem veszik félvállról, és tudják, hogy nagy kavarógép a csaj.

    Duncan: Neked legyen igazad, mármint hogy Momo kavarása tényleg maradjon meg egy 14 éves lány ábrándozása szintjén, mert ha ezt Yabukiék úgy veszik elő a jövőben, mint komoly vállalható plotot, akkor lehet én is ott hagyom abba az egész TLR-t. ^^” Vagy már csak azért fogom olvasni, hogy “hadd lám, milyen baromságokat vállalnak még be a végéig”. Mondjuk én pont az együttérzést hiányolom belőle. A megvadult Ritónál is azzal jött, hogy “ne, még nincs itt a Hárem Terv ideje”, vagyis nem azzal volt gondja, hogy Rito ne dugja meg, csak azzal, hogy kivételesen kicsúszott a kezéből az irányítás. Bár abban tényleg van valami, hogy kvázi attól ijedt meg, amit csinálni akar Ritóból, erre mondtam, hogy úgy legyen, és tényleg hagyjon fel vele előbb-utóbb. Viszont a “pure love”-al nem értek egyet, szerintem ezért sem hasonlít Lalára. Ő még Haruna kedvéért saját magát is megfékezte, hogy ne jusson előnyhöz Ritóval szemben, hiába laknak együtt, Momo meg kitalált egymagában egy tervet, és abba akarja beleerőszakolni a többi csajt, függetlenül attól, hogy ők vajon erről mit gondolnak. (Pl. hogy a fenébe akarná Yuit a hárembe integrálni, ha még azután is azt kérte Ritótól, hogy “tiéd leszek, ha más nővel nem foglalkozol”, miután Momo megteremtette nekik a megfelelő lehetőségeket? És van még nem egy ilyen szereplő, akiről nehezen tudnám elképzelni, hogy elfogadja ezt a helyzetet, velük mit akar csinálni, valamelyik növényével majd agymossa őket, aztán probléma megoldva? Bár tekintve, hogy Yami is milyen hamar deredere lett, szerintem itt extrém pálfordulások lesznek a jövőben…)

  14. Duncan szerint:

    Úgy érzem Momo-hoz már teljesen felesleges bármi érdemit is hozzáfűznöm… Haters gonna hate.
    A többivel kapcsolatban meg olyan érzésem van, mint a mostani Bakemonogatari-Nisemonogatari összevetéseknek, miszerint sokak szerint a Nise sokkal sz@rabb, mint a Bake volt. Pedig szerintem nem arról van szó, hogy annyival rosszabb lenne, egyszerűen csak másabb, ami valakinek bejön, valakinek meg nem. A To Love-Ru-nál is ugyanez a helyzet, csak fordítottak az arányok, mivel itt a többség elégedettebb a Darkness-sel. :) Mindenesetre ha így álltok Momóhoz, nem csodálom hogy nektek nem jön be a manga.
    Még a hárem tervvel kapcsolatban: Momo tehetett volna csak annyit is, hogy követi Lala “módszerét”, és szépen lassan elfogadtatja Ritóval a szerelmét, és nem törődik a többi lánnyal.
    Ehelyett előjött a hárem tervével, ami bár egy túlságosan idealisztikus, elhibázott és erőltetett elképzelés, attól még a szándék maga jó.
    A hárem terv sorsával kapcsolatban, szerintem abban a formában, amiben jelen pillanatban Momo elképzeli, sosem fog megvalósulni. Már most dőlni látszik ugye. Viszont azt nem tartom kizártnak, hogy a végén a Lala, Haruna, Momo, Run négyessel megvalósul majd egy kisebb hárem, ez még szerintem az ésszerűség határán belül is lenne. A többi lánytól, már tényleg erőltetett lenne, ha belemennének.

  15. kdanni szerint:

    Még az egyetemen csekkoltam a mail-jeim, így láttam a hozzászólásodat is, ráadásul hazaút előtt ittam egy kávéz, hogy ne rázzon álomba a villamos, mert egyébként teljesen KO vagyok hazaérkezés után. Ezért elég keményen pörgött az agyam a témán az út alatt. Szóval lehet ez után a To Love-rut a címbe is rakhatom bele, nem csak a címkék közé. :)

    “Haters gona hates…”
    Ez pont olyan triviális, mintha azt mondanám, hogyha nem lélegzem, akkor megfulladok. Ha egy délutánnyi rábeszélés után hirtelen megváltozna a véleményem, elég felszínes lett volna. És a keresztényi eszméknek is van határa, ok szeressük az ellenségeinket, de azért mindent szeretni a világon az már igénytelenség. Isten elvileg direkt úgy teremtette a világot, hogy tele legyen nehézségekkel, és ha valaki mindent szeret mik lesznek a nehézségek számára?
    (Más vallásoknál ezt az érvrendszert egyszerűbben is meg lehet konstruálni.)
    Btw. szerintem pont Momo is elég felszínes, és az, hogy mindenkinek jót akar, nekem mindig úgy jött le, hogy képmutatás mintsem szívjóság.

    (A Nise szerintem egy kicsit tényleg gyengébb mint a Bake, mert itt néhol nagyon elszaladt a ló a SHAFT-al, a sztori is gyengébb, és mivel itt mindenkinek vannak elvárású, nincs az baze milyen nagy állatságot találtam feeling. DE ettől függetlenéül szeretem mind kettőt, most a szezonból a nise aminek a torrentjére a leggyorsabban ugrok, és még úgy is, hogy igen el vagyok havazva, van időm ilyen marhaságokra. De a Nise bejegyzésre előre készülök a következő záró ep után. Hogy lesz ez lezárva egy rész alatt,a SHAFTék csinálnak most is pár extra weben streemelt részt?)

    Ezt a gyűlölet-szeretet témát azért nem szeretem :), mert az internet arctalan világában az menő, ha te vagy a megmondó ember, és mindenki helyesel veled utána, és személyes sértésnek veszik sokan az ellenkező véleményt. A másik, hogy mindenki végletekben gondolkozik (like, és, hát más alternatíva nincs is), kevés az olyan ember, aki árnyalja a véleményét, mint pl. Titkos. Jó ő túlzásba is viszi egy egy véleményének árnyalását ;), de inkább rágom végig az ő esszéit, mint olvasom a véget nem érő fuckolást.

    És igazából a hárem terv és Momo nem szeretése között nincs nálam szoros kapcsolat. Maga egy hárem end se lenne tragikus, csak az nem növelné a szememben a sorozatot, sőt.
    Valami mélysége a történetnek, nem attól lesz, hogy DARK, hanem attól, hogy meglesznek lépve drasztikus lépések, pl. Ritonak annyira alfává kell válnia, hogy nemet mondjon 3-4 olyan lánynak, aki reménytelenül szerelmes belé.
    Az első sorozat hiába volt komolytalanabb, az érzelmeket sokkal komolyabban tudtam venni. Eleve ott a már említett befejező fejezetben Rito helyre tette az érzelmeit, de ennek itt semmi nyoma. És Yami is ott a 100 akárhány rész alatt minimálisat fejlődött a Darkness bellihez képest, de az szerintem sokkal hangulatosabb fejlődés volt, mert tényleg lehetett látni minden részletet, Itt meg szinte azt követően, hogy az egyik fejezetben megakarja nyúzni Ritot, a következőben a szemével majdnem megrontotta. :D
    (És azt rühellem, ha szánkba van rágva, hogy valakinek milyen tragikus sorsa volt egész életében, és mennyire sajnálni kell, sokkal jobban szeretem azt, ha egy karakter tragikumára csak utalások vannak, és nekünk kell össze rakni a jelekből, az meg kifejezetten a kedvenc megoldásom, ha történetben vannak más karakterek, akik ezeket a jeleket össze rakják, észre veszik, és próbálják segíteni minél diszkrétebb módon. Ezért szeretem Risát, a fejezet, amiben majdnem megfektette Ritot, elvileg pont arról szólt, hogy Risa milyen magányos, és miért is keresi annyira skinshippet. A másik irányban is Risa az aki jó példa, ő az akinek egy halvány fogalma van a nagy képről, és próbálja csipkedni Harunát és Yuit is.)

    @Titkos
    “Jó, bocs, csak tényleg örültem …”
    Én is örültem, hogy valaki végre tényleg ír valamit a blogomra, még ha nem is a témában. :D
    Igazából a többi bejegyzésem is ilyen, teleírom minden baromsággal, hogy valakinek hátha eszébe jut róla valami, akár off téma is, de nem nagyon jönnek a kommentek. Van egy off board oldalam is, ahova rajtam kívül még csak egy off érkezett(, az is duplikálva volt egy bejegyzésben), oda akár írhatsz hozzám intézett teljes bejegyzésnyi sehova nem illő dolgokat, ha nagyon írhatnékod van. :D

  16. Duncan szerint:

    “Ha egy délutánnyi rábeszélés után hirtelen megváltozna a véleményem, elég felszínes lett volna.”
    Ezért is voltam úgy vele, hogy tök mindegy mit írnék, a véleményetek úgyse változna már meg. Amivel nincs is semmi baj.

    “Btw. szerintem pont Momo is elég felszínes, és az, hogy mindenkinek jót akar, nekem mindig úgy jött le, hogy képmutatás mintsem szívjóság. ”
    Ez is csak nézőpont kérdése, ki hogy látja, illetve ki hogy ítéli meg. (Ez nem csak kimondottan erre vonatkozik, hanem magára a mangára, és úgy mindenre általánosságban)

    Nisemonogatari: Jó, ha rangsorolni kellene a kettőt, akkor a Bake nálam is előrébb szerepelne, de attól még a Nise is ugyanolyan szórakoztató. Egyébként nem szólnak a hírek plusz epizód(ok)ról, valamint az LN olvasók szerint bele fog férni az utolsó, 11. részbe a sztori vége.

    “Én is örültem, hogy valaki végre tényleg ír valamit a blogomra, még ha nem is a témában.”
    Akkor akár vissza is térhetünk a Negima befejezésének kitárgyalásába. :D

  17. Visszajelzés: Haters gonna HATE | Kdanni blogja

  18. Titkos szerint:

    Nise vs Bake témába egyelőre nem folynék bele, mivel Niséből eddig kemény három részt láttam, ami kb. annyira tudott lekötni, hogy úgy voltam vele, majd lenyomom egyben, ha kijön végig, mert így csak erőlködés nekem. Majd végignézés után meglátom, hogy mennyire jobb/rosszabb/másabb a “nagy elődhöz” képest, bár bevallom, olyan benyomásaim már vannak, hogy ebben még annyi történet sincs, mint amennyi a Bakében volt. ^^” (Meg ugye én azon kevesek közé tartozom, akik a Bakétől sem estek hasra, a Shaft nálam nem adaptálta valami jól ezt a light novelt, inkább annak az angol fordításán dolgoznának a fanok a sok -monogatari subbercsapat helyett…:D)

    “A másik, hogy mindenki végletekben gondolkozik (like, és, hát más alternatíva nincs is), kevés az olyan ember, aki árnyalja a véleményét, mint pl. Titkos. Jó ő túlzásba is viszi egy egy véleményének árnyalását ;) , de inkább rágom végig az ő esszéit, mint olvasom a véget nem érő fuckolást.”

    Köszönöm. XD Mondjuk én is voltam valaha pl. véresszájú Pokémon-fan, de az ember előbb-utóbb megtanulja, hogy attól, hogy leszólják akár a legkedvesebb sorozatát, annak az értéke még nem csökken. Az más kérdés, hogy sokan tényleg vagy olyan irreális baromságokkal képesek jönni (mivel ahogy írod, vagy elvakult imádattal, vagy kíméletlen dühvel tudnak csak 1-1 sorozat iránt viseltetni), hogy engem is felcsesznek agyilag, és olyankor jön egy hosszú, kivesézős wall of text, de én úgy vagyok vele, hogy ez még mindig a jobbik eset, mintha elintézném a dolgot az ő módszerükkel, ergo vagy lehülyézném, vagy trollnak nyilvánítanám őket, vagy előhúznám a “ez a sorozat szar és kész!” érvet. (Ez ugye mind nagyon jó, mert gondolkodni sem kell hozzá, egyszerűbb ezeket ellövöldözni, mint esetleg a logikusan felvonultatott érvek ellen valami érdemit felmutatni.) Másik kedvencem volt még a “végig sem olvastam, olyan hosszút írtál”, jó, oké, tényleg nem szoktam két mondattal letudni a véleményem általában, de ha az illető meg arra sem veszi a fáradtságot, hogy végigolvassa, hogy az adott témáról mit gondolok, akkor egyáltalán miért szól bele? (Hmm…ezt lehet inkább majd az új hateres postban folytatom, és akkor még ontopic is leszek. XD)

    “Az első sorozat hiába volt komolytalanabb, az érzelmeket sokkal komolyabban tudtam venni.”

    Ott a pont. Valahogy hiába lett komolyabb a Darkness címben, történetbe és fanservice-ben is, a szereplők mintha legalább annyit veszítettek volna személyiségükből. A legtöbb szereplő háttérkarakterként funkcionál, így ők szinte sehová nem fejlődnek, sőt, lassan nem is történik velük semmi érdemleges, fentebb említett négyesfogat meg szinte chapterenként vesz 180 fokos fordulatokat, az ember nem is érti néha, hogy most hirtelen mi a fenétől változott meg a jellemük. ilyen vagy olyan irányba. Persze nem mintha a sima TLR epikus történettel, vagy többrétegű lélekábrázolásokkal operált volna, viszont úgy érzem, hogy most még azt a minimálisan benne lévő maradékot is elvesztette a Darknessre, és ezt próbálják mangakáink pár szeméremajakkal pótolni.

    “Ezért szeretem Risát, a fejezet, amiben majdnem megfektette Ritot, elvileg pont arról szólt, hogy Risa milyen magányos, és miért is keresi annyira skinshippet. A másik irányban is Risa az aki jó példa, ő az akinek egy halvány fogalma van a nagy képről, és próbálja csipkedni Harunát és Yuit is.”

    Őszinte leszek, én a mai napig nem tudom eldönteni, hogy abban a fejezetben Risa előadásából mennyi volt a komoly érzelem, és mennyi a trollkodós rész. :D Bár talán nem is kell, pont ez benne a jó, hogy az tipikusan egy olyan “olvasóra van bízva” fejezet volt szerintem. Amúgy vicces, pont ma beszéltem MSN-en egyik ismerősömmel arról , hogy esküszöm Risa is legalább annyi háttérinfó birtokában van már (tudja, hogy kb. ki kibe szerelmes, meg ilyesmi), és van annyira perverz is, hogy simán elérhetné Momo kavarásának a szintjét, vagy akár helyette próbálhatna hárem tervet kovácsolni. A különbség az, hogy ő egyrészt tudja, hol a határ, másrészt inkább csak olyan csipkelődősen próbálja a lányokat Rito felé terelni. Ez azért már mindjárt más. (Meg nekem ő maradt a történet “mestertrollja”, sosem tudom, hogy vajon mennyire is kell komolyan venni éppen amit mond, vagy csinál, de persze ettől még imádom, ez adja a karakterének az “ízét”. XD)

    Az offboard felajánlást köszönöm, majd ide megyek át, ha már készülnék nagyon szétoffolni egy témát, bár azért igyekszem majd topicon belül maradni, csak TLR témában ritkán találok beszélgetőpartnert, olyat meg főleg, aki ugyanazt gondolja a Darknessről/Momóról, mint én. XD

    • Duncan szerint:

      “Meg ugye én azon kevesek közé tartozom, akik a Bakétől sem estek hasra, a Shaft nálam nem adaptálta valami jól ezt a light novelt, inkább annak az angol fordításán dolgoznának a fanok a sok -monogatari subbercsapat helyett…:D”
      Azt ugye tudod, hogy a SHAFT tette igazán népszerűvé az LN-t is? Ha nem jön ez a siker, akkor kétes, hogy jött volna ennyi újabb könyv a Monogatari sorozatból. Az meg elég érdekes, hogy szerinted nem adaptálták jól. Mivel az angol fordításra vársz, feltételezem hogy még nem olvastad magát az LN-t, úgyhogy ezt nem igazán tudom mire vélni. Bár gondolom csak maga a SHAFT-faktor nem jött be.
      Egyébként az LN-olvasók szinte sose elégedettek az LN-adaptációkkal, úgyhogy azért általánosságban tényleg van valami a dologban.

      “olyan benyomásaim már vannak, hogy ebben még annyi történet sincs, mint amennyi a Bakében volt. ^^”
      Ez így is van, ezért tartják sokan unalmasnak és értelmetlennek. Mondjuk szerintem az efféle jelzők sokkal jobban illenek pl. a Shana S3-ra, amiben bár “dübörög” a sztori, egyszerűen rémes. A Nise legalább szórakoztató a maga módján, még ha nincs is benne semmi világmegváltó. Persze megértem, ha valakinek ez nem jön be.

  19. Titkos szerint:

    “Azt ugye tudod, hogy a SHAFT tette igazán népszerűvé az LN-t is? Ha nem jön ez a siker, akkor kétes, hogy jött volna ennyi újabb könyv a Monogatari sorozatból. ”

    Ez részben igaz, az anime hatására valóban megugrott a fanok száma, de azért Japánban szerintem már előtte is volt egy hardcore Nisioisin fanbázis, elvégre noname cuccból ritkán csinálnak animét. Az más kérdés, hogy mivel light novelt tizedannyit sem fordítanak, mint ahány animét subbolnak (bár szerencsére mintha erre is egyre inkább kezdenének rákapni :D), hozzánk általában elsőként a rajzfilm jut el. Az új köteteknek pedig még nem tudom, hogy örüljek -e, eléggé látszik rajtuk, hogy valóban az anime sikerét akarja velük Nisio meglovagolni, az ilyen pedig nem mindig szokott jól elsülni. ^^” Persze meglátom, ha az elkövetkezendő 10 évben lesz hozzájuk angol fordítás, el fogom olvasni őket. XD

    “Az meg elég érdekes, hogy szerinted nem adaptálták jól. Mivel az angol fordításra vársz, feltételezem hogy még nem olvastad magát az LN-t, úgyhogy ezt nem igazán tudom mire vélni. Bár gondolom csak maga a SHAFT-faktor nem jött be.”

    A regényfordítás azért halad, csak a fanboykodás miatt jobbára azokat a részeket fordították csak angolra, amikben Senjougahara szerepel, szóval pl. a Hitag Crab arcból három különböző fordítás is létezett, míg pl. Nadeko sztorijából egy sem. Persze azóta haladtak a dolgok, Kizumonogatari kijött végig, a Bake-nál már a Kanbaru arc elején tartanak, meg közben a Nise-t is elkezdték fordítani. :) Na, a lényeg: én is az animével kezdtem, így még összehasonlítási alapom sem nagyon volt, viszont úgy a Nadeko arc elején már egyre sűrűbben kezdtem olvasgatni az eddig kész fordítást, meg Animesuki fórumon a japánul tudó fanok írásait (a különösen jófejek néha 1-1 elég hosszú párbeszédet is lefordítottak, meg elárultak olyan infókat, amik az animéből nem derültek ki), mert úgy éreztem, hogy ebben az egészben jóval több potenciál van, mint amennyit a Shaft kihozott belőle. Aztán kiderült, hogy kb. így is van, a szereplőkről is több minden derül ki, illetve amit az animében csak ritkán tapasztaltam, az LN-ben viszont szinte folyamatosan: viccesek a párbeszédek. :D Ott van pl. az a rész, amikor Senjou és Araragi elmennek autóval egy randira, miközben S apja vezet. Az animében az a történet csak róluk szól, kb. hármukon kívül szóba sem kerül senki, inkább azzal poénkodnak, hogy S domina stílusban szadizza A-t, ami oké, hogy vicces, de ugyanennél a sztorinál az LN-ben kitérnek pl. olyan dolgokra, hogy Kanbaru Senjoutól tanulta a perverzséget, illetve Hanekawával kapcsolatban is voltak Araraginak gondolatai. (Mert ugye ez az autós sztori amúgy a Tsubasa arcban játszódik.) Ha Shaft-faktor alatt a sokszor random bevágott megváltozott grafikai elemekre gondolsz, vagy a villogó LN részletekre az epizódok elejéről, akkor eltaláltad, ez sem vette ki magát túl jól nálam, de ha legalább maga az epizód még szórakoztató lett volna, akkor azt mondanám, hogy oké, művészkedjenek. Ehelyett azt kaptam, hogy kivágták az igazán vicces/infódús mondatokat, és a helyükre fanservice-t, meg tömény művészkedést töltöttek, és az egész merő unalom volt. Ez így tényleg nem jött be.

    “Egyébként az LN-olvasók szinte sose elégedettek az LN-adaptációkkal, úgyhogy azért általánosságban tényleg van valami a dologban.”

    Ez igaz, de én igazából baromi kevés LN-t olvasok, a Bake volt az első ilyen, és ezt is azért, mert tetszett az alapkoncepció, de valahogy számomra nagyon keveset hoztak ki az egész helyzetből/karakterekből, ezért ránéztem már, hogy milyen az LN, és ha nem is a világ legjobb története, de legalább az animével ellentétben szórakoztató. :) Persze nem muszáj szolgalelkűen követni a könyvet, ha amúgy a sorozat megáll a saját lábán, de valahogy mintha pont rossz irányba indult volna el a rendező, ahogy már fentebb is írtam: kivette, ami jó, és felnagyította, ami rossz, vagy legalábbis kevésbé fontos a regényben. Szóval itt nem annyira arról volt szó az esetemben, hogy olvastam az LN-t, és utána csalódás volt az anime, hanem elkezdtem nézni az animét, aztán kb. az “kergetett bele” az LN karjaiba. ^^”

    A Nise-ről meg tényleg nem akarok még nyilatkozni, mert abból nagyon le vagyok maradva az animével, és az LN-ből is csak kemény három fejezet fordítása van még kész.

    Tényleg, ha érdekel esetleg az LN, jó olvasgatást: http://www.baka-tsuki.org/project/index.php?title=Monogatari_Series
    :)

    • Duncan szerint:

      “szóval pl. a Hitag Crab arcból három különböző fordítás is létezett, míg pl. Nadeko sztorijából egy sem. ”
      Azért egy rövid Nadeko sztori le van fordítva, a Nadeko Pool, bár gondolom már olvastad, ha a Baka-tsuki oldalát linkelted. :) Még a Nise 10. része kapcsán olvastam róla AnimeSuki fórumon, örömmel láttam hogy le van fordítva.

      Amúgy bár nekem így is nagyon tetszett a Bakemonogatari anime, mióta utánaolvastam kicsit itt-ott az LN-nek, én is látom hogy azért jobbat is kilehetett volna hozni belőle, úgyhogy végülis igazat adok neked. Pont ennek kapcsán, a Nise részek után én is mindig megnézem AnimeSuki fórumon, hogy mit írnak az LN-olvasók, miket hagytak ki, mi volt máshogy stb… Jobb érzés, ha teljesebb kép áll előttem. :) De azért ettől függetlenül, nekem itt is ugyanúgy bejön az anime, mint a Bakemonogatarinál.

  20. kdanni szerint:

    Na, már csak két nap és írok egy Nisemonogataris bejegyzést. :D

    Amúgy nagy általánosságban én se szoktam elégett lenni az adaptációkkal, legyen az mangából, vagy másból, igaz ritkán ismerek más fajta eredeti forrást. Bele törődtem, hogy valaminek el kell vesznie, különben nem nagyon lehetne valami egész más csinálni egy dologból. De szinte mindig, és szinte mindig, bosszantó módon, a büdzsé miatt veszik el sok minden, aminek nem kellett volna.
    Akkor viszont elég ideges tudok lenni, ha nem sikerül felfedeznem a kihagyások egyszerűsítések mögötti minimális indokot sem.

    • Duncan szerint:

      Én is nagyon kritikus szoktam lenni az adaptációkkal, nagyon fel tudnak bosszantani… :S

  21. Visszajelzés: Válasz Titkosnak #1 | Kdanni blogja

  22. kaloz19922 szerint:

    Hát igen felháborodás a köbön a vége ! De talán még lehet folytatása ha valaki kiszedi a homályból végül is a remény hal meg utoljára . Én így gondolom :)

    • kdanni szerint:

      Olvastam olyat, hogy Akamatsu szeretné még folytatni. Szerintem már miden azon múlik a jogokat is sikerül-e oda vinnie valahova, ahol meg is tudja jeleníteni. Viszont ez lehet nem is olyan egyszerű.
      Ugye az egész sorozat azért ért ilyen véget amilyet, mert a végén Akamatsu a szerzői jogokért is küzdött a Kondashavál, akik teljesen elakarták venni a jogokat a mangakáktól, vagy mi.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s