
Már egy ideje a szezonális dolgokat se nagyon tudom nézni. Olyan meg, hogy én a backlogomat tudnám le, az nem szokott összejönni. Inkább nézek meg valamit hirtelen felindulásból, ami soha fel sem merült bennem korábban.
Szerettem volna rajzfilmet is nézni, olyan meseadókon futó rajzfilmet, aminek ott is a helye. De akárhányszor nézelődtem ilyen csatornák körül, mindig az lett a vége, hogy kikapcsoltam a tévét.
A mostani rajzfilmek kegyetlenül ízléstelenek tartalmilag és kinézetre egyaránt.
A múlt héten még a Scooby Doo-ból is láttam valami nagyon ízléstelen verziót. Ez volt a szög a koporsón, én többet nem megyek a 300-as csatorna fölé. (Szomorú belegondolni mit is írtam ide. :))
Aztán jött egy újabb probléma. Most már nincs helyem letölteni mindent. És úgy egyébként is ráébredtem, hogy a streaming már van olyan minőségű, ha nem jobb, mint a lokális lejátszás. A chrome a google botneten kívül a szükséges codeket tartalmazza. (Ezért működik egy skype business videó konferencia chrome alatt, de nem működik chromium alatt.)
Amúgy is mindig volt Chrunchy premium előfizetésem a mangák miatt. Miért ne nézzem az animéket is legálisan? Szóval most az anime nézési szokásaim változtak, ez talán menedzselhetőbb lesz. A korlátlan mobil netemen is tökéletesen is megy, szóval az adat keret és sávszélesség nem ügy, viszont a tárhely igen, (a lokális, felhőben van “korlátlan”, de abból csak megint streamelés lenne…).
2020-as problémák. :D
Aztán mindennek a végén, ilyen hangulatban a Kitarou-t indítottam el.
Kitarou
- Mi is keltette fel korábban az érdeklődésem a 2018-as Kitarou iránt?
- Sexy Neko Musume, mi más.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.
(Más Kitarot se láttam még btw.).
Az első pár résznél éreztem, hogy erre van most szükségem, de aztán határozottan meggyőzött a sorozat, hogy ez tényleg nagyon jó, és igazából bármikor megnézném.
Egyértelműen gyereknek szól, de ez az a sorozat ahol a szülőt is oda akarják vonzani a gyerek mellé. (Itt gondolom azzal is játszanak, hogy 10-20 évente van egy remake sorozat, szóval mindenkinek ott van a nosztalgia faktor is a japán családokban.)
És azért elég kemény dolgok vannak itt. Árnyalt nem fekete-fehér morál alap. Kitarou, aki a démonok és az emberek közti eltéréseket próbálja megoldani, kegyetlenül megbünteti mindkét oldalt, nincs finomkodás.
És, ha egy ember az utolsó utáni figyelmeztetésre is megszegi egy démon szabályait, akkor a démon kicsinálja. Kitarou apatikusan néz, hatás szünet és végefőcímdal.
Nincs szájbarágós ma is tanultunk valamit narráció.
Szerintem jók a karakterek is. Kitarou talán túlságosan is apatikus, de nekem ez bejön. Még fut a sorozat és én még ezt se értem be. Van még hova fejlődnie. És szerintem lassan, de stabilan fejlődik a főhősünk.
A fontosabb visszatérő karakterek szintén mutatnak némi fejlődést. Bőven eleget, ami sorozat sajátosságaiból adódó keretek közé fér.
A történek között vannak érdekesek, és olyanok amiket nem várt fordulatok, vagy a várt klisék elmaradása tesz élvezetésé. Mindig valami valami vezér fonal a háttérben, ami valami ívet ad az évadoknak, vagy akár át is ível évadok között.
Szerintem összességében nagyon jó cucc. Képes arra, hogy valakit aki évek óta nem tudott értelmes blog bejegyzést összerakni írásra késztesse. :D